Emily McKellen et

Nos, akkor elmesélem szerény életem történetét, hogy hogyan s mint jutottam el odáig, ahol most vagyok. Születésem óta New York-ban élek, sőt már a szüleim is ide születtek. Mind apámnak mind anyámnak jól fizető állása van. Ez annyit takar, hogy a férfi nemet képviselő alak -értsd az apám-, egy hangstúdiót vezet, illetve egy egész láncot, de ez lényegtelen. Anyám ügyvéd, méghozzá nem is akármilyen. Van egy bátyám, bár róla nem szívesen beszél a család. Szüleim nem értik meg, egyedül én vagyok az, aki tudja, hogy min megy keresztül. A családom tele van titkokkal, ahogy én is, s ezeket a titkokat körülbelül tizenhárom éves korom óta egy naplóba írom. Szerencsés gyereknek, avagy immáron tininek születtem, aki mindent megkap, bár ennek ellenére előszeretettel rohangálok minden nap a szüleim idegein. Az első, amin kibuktak, az az volt, hogy tizenhat évesen kilövettem a fülem, s bár ez nem lenne önmagában bíróság elé vezethető bűn, számukra az pár lyuk felért egy perrel. Olyan volt, mintha ők lennének a Samsung cég, én meg az Apple. Miután beletörődtek a ténybe, hogy a lányuknak nem csak a füle, de már az orra és a köldöke is át van szúrva, előrukkoltam egy tetoválással, amit bevallom őszintén nem túl legális úton varrattam magamra. S miután ezen az első tetováláson is túltették magukat, a többire már engedélyt adtak, sőt még ki is fizették. Nem vagyunk az a fajta család, aki közösen megbeszéli a problémáit, inkább ha van valami gond, akkor vagy nem mondjuk el a másiknak, vagy hallgatási fogadalmat tetetünk a hallgatóságunkkal. Így tudok én arról is, hogy apám megcsalta anyámat, alig két éve, s valószínűleg ezt jobb is, hogy csak én tudom. Ja, és a kutyámról majdnem megfeledkeztem. Az ő neve Lola s talán innen jöhetett az én becenevem is.
A nagy családtörténet mesélés közben elfelejtettem megemlíteni a tényt, hogy anyámat áthelyezték, s ez az oka annak, hogy ebben a suliban kötöttem ki. A barátaimtól alig ezer mérföld választott el.
Tény, ami tény. Mindig is szerettem bulizni, s ezalatt nem csak az ivást, de a bagózást is érthetitek. Arról nem is beszélve, milyen dolgokat tettem már az életem elmúlt két évében. Más tizenhat éves a négy fal között tanul, én meg a suli fala kívül t'jok a tanulásra, s mégis minden jegyem azt sugallja, hogy stréber vagyok. Félreértés ne essék, nem roskadok össze a tanulási vágytól, csupán jól fog az agyam, és jó a memóriám. Most mégis itt vagyok, egy új suliban, s az egyetlen ismerős dolog a naplóm, a márkás gönceim és a szüleim.
Vigyázz St. Peterson Gimi, Emily megérkezett!