Tristan Blackdiamond

TRISTAN DAVID BLACKDIAMOND

Becenév;;Trist
Kor;;17
Nem;;Fiú
Születési hely, idő;;Montreal, Quebec, Canada 1994. november 3.
Csoport;; Macsók
Titulus;; Sexy Guitarist
Szexualítás;; Heteroszexuális

szeret;; gitározni x énekelni x édességet enni x szörfözni x rock zenét hallgatni
nem szeret;; tanulni x más hülyeségét elviselni x csajos dolgokról fecsegni x sport x rossz zenét elviselni
félelmek;; Csak a rocker lányoktól...
vágyak;; Hogy híres zenész legyen
titkok;; Nagy hímr'ngyó...
jellem;; Kedves fiú, általában a barátai mind nagyon szeretik/ bírják. Ha valamit a fejébe vesz, akkor addig küzd érte, míg meg nem valósítja az álmát. Gyengéi a szép lányok; utálja, hogy sok van belőlük, s ezért gyakran több vasat tart egy tűzben. Magabiztos és nyíltszívű. Bár a külseje nem mindig bizalomgerjesztő; az emberek még sem félnek tőle, miután jobban megismerték. Nem bizalmatlan, az első pillanatban el tudja dönteni, hogy a másik fél megérdemli-e, hogy barátkozzon vele. Lányok vigyázzatok; Tristan egy igazi szívtipró, aki nem elégszik meg egyel, neki mindig több s jobb kell.
külső;; Magas srác, majdnem 190 centi. A vállai szélesek, a mellkasa és a karja izmos, masszív. A haját rövidre nyírva viseli. Az arca és a mosolya igen angyali, de ez ne tévesszen meg senkit. A testét három hatalmas tetoválás borítja különböző ponton. Van egy végig a bal karján válltól csuklóig, egy a combján és egy az oldalán a csípőjétől a hónaljáig. A haja és a szeme színe is barna, tekintete szelíd. Általában pólót hord farmerral, mint minden más vele egykorú srác. Nem szereti ha valaki ápolatlan, ezért is borotválja le rendszeresen az arcszőrzetét.
play by;;Pierre Bouvier


Igen, Kanadában születtem, ami tényleg messze van innen. Szerettem Montrealt, bár a telek nem éppen a legkellemesebbek voltak, de legalább minden évben havazott, amit még egy negyven éves is élvez. Mondhatni egészen tehetős családból származok, akiktől mindent megkaptam. Gitározni akartam, hát felfogadtak mellém egy tanárt. Még a tetkót is megengedték, mondván, hogy miért ne, az én testem, csináljak vele amit akarok. Amikor elkapott a szörf láz, akkor megint tanárt fogadtak mellém, aki kikupált rendesen. Nyáron szerettem versenyeken indulni, amiken általában jó eredményeket értem el. Igazi szuper pasi voltam a suliban; mindenki engem akart. Persze én nem válogattam, jöhetett az összes egyszerre. Soha nem voltam jó abban, hogy eldöntsem, vajon a szőke jobb, vagy a barna? Nem tök mindegy? Jöhet mind a kettő. S bár nem egyszer buktam le, mégis mindig akadt valaki, aki elszórakoztatott. Senki nem mondhatja, hogy nem voltam nagylelkű. Mindenkinek adtam magamból egy kicsit. Sokat nyaraltunk külföldön, például Párizsban, ahol elvileg remek volt a szállás, de én erre már annyira nem emlékszem. Hisz' csak aludni jártam haza, de történt olyan is, hogy ott aludtam valakinél... de nem ez volt az oka, amiért ide jöttem. A szüleim úgy gondolták, hogy mivel van egy cuki pofim és mert zenélek, ide rángatnak Hollywoodba, és ajándékba adnak a Disney Channelnek. Hát mivel én ebbe nem voltam hajlandó belemenni, erőltetni kezdték a különböző zeneakadémiákat. Rizsázhattam nekik arról, hogy én egy NORMÁLIS életet akarok egy NORMÁLIS iskolában, de nem értették. Mivel kerek perec megmondtam nekik, hogy vagy rendes gimi, vagy nem járok iskolába, megkaptam a lehetőséget, hogy döntsek a sorsomról. A St. Peterson jó helynek tűnt, olyannak, ahol nyugodtan élhetek. Nem pedig szemüveges és fogszabályzós hegedű virtuózok mellett, akik nyakig be vannak öltözve és tiszta pattanás a fejük, na meg a hajukból csöpög a zsír. Itt biztosan jó csajok vannak, tuti mindig pörög az élet. Találhattam volna magamnak jobb helyet? Na ná, hogy nem.