Caleb Bride

CALEB CAMERON BRIDE

Becenév;; Caleb, Mr Bride;
Kor;; 26
Nem;; Férfi
Születési hely, idő;; 1986. Chicago (USA)
Csoport;; Tanár (Irodalom)
Titulus;; Mr Poet
Szexualítás;; Heteroszexuális

szeret;; málnaszörp × könyvek × rock zene × dinnye × nyár × kis záporok × éjszakai túra × marcipán × Marilyn Manson × viaszszobrok × horror filmek × kutyák × sportok
nem szeret;; garbó × fehér csokoládé × mesefilmek × cigaretta × alkohol × egoizmus × szarkazmus × ketchup × tél × hideg × bicikli × komolytalanság × felelőtlenség × csillagászat
félelmek;; főként attól, hogy kirúgnak az iskolából, bár erre kicsi az esély, hiszen tökéletesen végzem a munkámat; félek attól, hogy sosem találom meg az Igazit, mivel huszonhat éves fővel is szingli vagyok még;
vágyak;; egy sikeres, békés élet, családalapítással megspékelve;
titkok;; tinédzserként kipróbáltam a kokaint; három évvel ezelőtt bosszúból lefeküdtem az exemmel... másnap pedig ott hagytam, tudván, hogy ő újra akarta kezdeni velem;
jellem;; Kedves, barátságos jellemnek tartanak, pedig nem volt ez mindig így. A múltamban sok olyan folt van, amit bár ne csináltam volna. Csalfa, hazug disznóként tartottak számon a nők, míg a barátaim biztattak, hogy legyek nőcsábász. Mostanra már el sem tudom mondani, mennyire vágyom egy szebb és jobb életre. Sikeres akarok lenni, már amennyire az lehet egy irodalom tanár. Családot szeretnék alapítani, miután megtaláltam az igazit, a számomra tökéletes nőt. Persze, eddig még se híre, se hamva. Nyugodt, higgadt természet vagyok. Olyan embernek tartom magam, aki szeret elgondolkodni a világ nagy dolgain, szereti emésztgetni, majd véleményezni azokat. Megbízható vagyok, én nem adom tovább senki szennyesét, ha már egyszer megbízik bennem. A diákokkal könnyen szót értek, de viszonyom még egyikkel sem volt. Nem akarom kockáztatni az állásomat. Folyton folyvást álmodozok, otthon amatőr íróként próbálok könyvet eszkábálni... Egy átlagos férfinak tartom magam.
külső;; Olyan száznyolcvan centiméter magas vagyok, enyhén izmos alkattal. Rendszeresen nem sportolok, azaz inkább csak hobbi szinten szoktam reggelente futni járni és ez elegendő edzésnek bizonyul. Arcom férfias, karakteres vonásokkal büszkélkedhet, államat vékony borostaréteg fedi. Szemeim tengerkékek, rövid hajtincseim gesztenye színűek. Öltözékemet illetően keverem az eleganciát a lazasággal, így se szmokingos James Bond-nak, se slamposnak nem tűnök. Ékszereket nem viselek, maximum karórát szoktam csuklómra húzni.
play by;; Chris Pine


Pár mondat? Hát, hajrá! Szóval, 1986-ban születtem, Chicago-ban egy gazdag család egyetlen gyermekeként. Mindig vágytam kistestvérre, de sosem kaptam. Anyámék nem mertek még egy gyereket bevállalni. Anya mellesleg szakácsnő volt, apám pedig patológus és mind a ketten imádták a munkájukat. És persze engem is. Nem volt okom panaszra, mert amellett, hogy mindig megkaptam azt, amit akartam, törődtek is velem és szerettek.
Tíz éves koromban költöztünk el Washington-ba, mert a szüleim imádtak világot látni. Pedig túl sok helyre nem jutottunk el Svájcot, Írországot és Brazíliát leszámítva. A nyarakat sosem töltöttük itthon és azt akarták, hogy ha felnövök, olyan sikeres legyek, hogy később én is ennyi helyre elmehessek a pénzből, amit majd megkeresek. Nekem viszont már általános iskolában is a tanári pálya felé húzott a szívem, ráadásul az irodalmi szak felé, mert imádtam a regényeket, novellákat, verseket és természetesen a történelmet. Könyvmoly voltam fiatalként.
Tizennégy éves koromban megint költöztünk, eztán Los Angelesbe. A gimnáziumi éveim gyorsan, zökkenőmentesen teltek... azaz, híres voltam. Mindenki szeretett, mindenki a barátom volt, közben pedig egyik lányt a másik után fektettem le. Drogokhoz nyúltam, mert úgy éreztem, nekem bármit szabad, de leszoktam róla. Olyan tizenhat éves koromra, körülbelül. Onnantól pedig egyenesen úton haladtam álmaim felé, amiket a szüleim nem kimondottan támogattak.
Huszonnégy évesen elvégeztem a főiskolát és elkezdtem tanítani a St. Peterson gimnáziumban, ahova könnyen beilleszkedtem és ahol máig is szót értek a diákokkal, munkatársaimmal. Anyáméktól már rég elköltöztem, jelen pillanatban egy kisebb lakásban élek a belvárosban. Jó életem van, nem tagadom... de kész lennék már a családalapításra. Huszonhat éves fővel mire várjon még az ember?