Kávézó

...

Úgy döntöttem kicsit körbenézek errefelé, ha már ide lettem száműzve. Egy kis társaságra vágytam, meg akartam ismerkedni a néppel. Egy órán keresztül magam elé meredve jártam az utcákat, majd amikor meguntam betértem az első épületbe ami az utamba akadt. Ez a helyi kávézó volt, legalább iszok valamit, mivel egészen kiszáradt a torkom a sok gyaloglástól a melegben. Kinyitottam az ajtót, majd a pulthoz sétáltam, megszemlélve a pultos lányokat. Kiválasztottam egy fiatalt, aki nem volt több 19 évesnél.
- Egy feketét jó erősen.- mosolygok rá csábítóan, majd lustán végigfuttattam a tekintetemet a látható testrészein. Egy kicsit még flörtölgettem vele, majd kerestem egy asztalt, ahol mindenkit jól láthatok, s ők is megszemlélhetnek engem. Letettem az akusztikus gitáromat magam mellé a másik székre, majd lepakoltam a hátsómat. Lassan kortyolgattam az italomat, de senki olyat nem láttam, aki diák korú lett volna. Mind fiatal felnőttek és és idősek voltak. Vajon miről tudnék beszélgetni egy hatvanéves nővel? Alapból meg sem közelítene egy hatvan éves nő, legalábbis azok közül akik itt vannak. Állandóan a karomon levő tetkó és köztem cikázott a tekintetük, majd fejcsóválva mormoltak valamit a mai fiatalságról és elfordultak. Megfordult a fejemben, hogy én is elkezdek valamit morogni a mai idős társadalomról, de azzal csak olajat öntenék a tűzre. Engem aztán nem fognak felhúzni, amúgy is hozzászoktam már ahhoz, hogy furcsán néztek rám. Tudom, hogy érdekes vagyok a számukra a testem dísze miatt, de nem érdekelt. Ha felvettem volna a rosszalló megjegyzéseket, csak nekik szereztem volna örömet. Türelmesen vártam, hogy egy érdekes ember is betérjen, hátha szóba elegyedhetek vele.

Egy kicsit megriadtam, amikor egy láby zökkentett ki a nyugdíjasokròl szòlò gondolatbeli véleményalkotásomnòl. Felnéztem rá, de csalòdottan tapasztaltam, hogy "csak" Zoe az. Azt hittem, hogy valami bàtrabb leányzò nézett el felém, mivel Zoe csak haver volt a számomra.
- Szia, ülj csak le, ùgyis egyedül vagyok.- mosolygok rá kedvesen, majd a következő kérdésére vicces grimaszt vágtam.
- Édes kicsi szívem, nagyon jòl tudod, hogy nekem azt nem kell keresni.- kacsintok rá cinkosan. Ezt nem nagyképűségből mondtam, komolyan sok rajongòm volt, köztük jò pár kéretlen is.
-És te mi járatban vagy errefele?- kérdezem. Zoe-val még semmilyen kapcsolatom nem volt a baráton kívül. Eleinte lehet, hogy többre vágytam, de nen szoktam erőltetni ha nem kérnek belőlem. Én aztán senkire nem erősz.akolom rá magam, tök felesleges.
- A kàvét majd kifizetem, ha már így egymásba futottunk.- mondom, majd küldtem neki egy ellenálhatatlan félmosolyt.Meg sem néztem az öltözékét, bàr tudtam, hogy mint mindig, most is remekül fog festeni. Mindig megdícsértem, ha tetszett ahogyan egy lány felöltözött, ezért most sem hagytam ki a lehetősséget, hogy bòkolhassak.
- Zoe, megint igen jòl nézel ki, mint általàban.- most nem volt semmi hàtsò szándékom, nem akartam semmi komolyat. Bár általában sem akartam semmi komolyat, de ez mellékes. Most az idős emberek már mind a kettőnket furcsán méregettek. Kezdtek nagyon felidegesíteni, mégis nyugalmat erőltettem magamra.
- Drága barátném, mit szòlnál, ha játszanék neked valamit?- kérdezem, fennhangon. Tudtam, ha megmutatom azt, amit a zenei tudásnak neveznek, akkor talán már nem barátságtalanul méregetnek majd. A gitáromért nyùltam, majd végif a lányra nézve eljátszottam a dalt, hangosan énekelve. Tapsvihart kaptam ajàndékba, még a csùnyán nézegető néni is el volt ájulva.Mikor végeztem felálltam és színpadiasan meghajoltam.
// A dal: Simple Plan I miss you nem engedi linkelni. //

[center]Tristan and me

[Only admins are allowed to see this image]

[Only admins are allowed to see this link] nézek ma ki!

Barátok lennénk? Tényleg azok vagyunk. Nem értettem soha őt, hisz minden pasi megpróbál a közelembe férkőzni, hogy megfektessen, vagy csak elcsábítson. De nem igazán hagyom magam. Viszont ő nem nagyon próbálkozott vagy nem vettem észre. Nem tudom, nem igazán lesem, hogy mikor melyik pasi dobja hanyatt magát női bájaim miatt.
Amikor észrevettem, hogy az idős néni irányába néz, láttam, hogy egy kicsit zavarja a jelenlétük, vagy a nők legalábbis tuti.
Kicsit elmosolyodtam, hogy ezek az öreg nyanyák, milyen viccesek is tudnak lenni a maguk kis világában.
- Megszabadultam a barátnőimtől, mert egy közös shopingot szívesen ki tudok hagyni. - mondtam tök természetesen, de nálam nem volt az ha kihagytam egy ilyen alkalmat.
Tudom, hogy gonosz vagyok, de akkor sem vagyok kíváncsi, hogy miket vesznek meg a csajok. Csak vásárolgassanak, én már minden új dolgot beszereztem. Tudom, hogy önző vagyok, de ha velük megyek vásárolni képesek ugyanolyan ruhát venni mint én csakhogy ők is jól nézzenek ki.
- Ó köszönöm édes vagy. - mondtam mosolyogva a dicséretére. Mindig megdicsér ha tetszik az öltözékem neki ez nem volt meglepő mondat, de az, hogy játszik nekem valamit az nagyon is fura volt. Ő volt az aki soha nem akart benyalni nekem az elitek közül, mert őt anélkül is kedveltem. Csodálkoztam, hogy valami olyan tesz amivel a kedvemre tesz egy kicsit.
Tényleg jó hatással volt rám a zene. Nagyon jól játszik és a hangja is elképesztően gyönyörű.
-Ez szép volt, köszönöm! - mondtam, mert a dal nekem szólt, hisz végig rám nézett, nem is nekem inkább csak úgy nekem énekeltre. Igen ez a jó megfogalmazása.
- Mióta is gitározol?- tudtam, hogy nem most kezdte de soha nem kérdeztem rá, hogy mióta csinálja.[ /center]

- Szívesen, ezt még nagyon régen írtam, még Montrealban. Akármilyen hihetetlen, de a barátnőmnek íródott.- mosolygok rá cinkosan. Senki nem tudta, hogy már voltak komolyabb kapcsolataim, itt csak a menő srác voltam, aki szereti meghúzni a lányokat. Pedig itt is volt hosszabb kapcsolatom, majdnem egy évig tartott, csak rájöttem, hogy nem nekem való ez a dolog, mert úgy sem tudok egynél le ragadni.
- Hát mondhatni, hogy amióta az eszemet tudom. Volt egy gitáros haverom vele játszottam. Igazából én tanítottam őt, mert neki nem volt tanárja.- vonom meg a vállam. Jóban voltam Daviddel, hiányzott is, csak úgy, mint a másik három haverom.
- És neked van valamilyen hobbid a vásárolgatáson kívül?- csipkelődök vele, majd elnyomtam a késztetést, hogy összeborzoljam a haját. Egy olyan lány, mint Zoe, sokat törődik azzal, hogy a haja rendesen álljon. Biztosan megharagudna rám, ha tönkretenném a tökéletes frizuráját.
- Van valami tipped arra, hogy miért néz ki mindenki magának? Tudom, hogy jóképű vagyok, meg minden, de talán azért ennyire csak nem.- mosolygok rá. Igazából, soha nem tudtam, hogy mit esznek annyira rajtam. Az egy dolog, hogy valamennyire kigyúrtam magam és van pénzem, de attól a fejem még ugyan olyan átlagos.
- Tudod, hogy mennyire nem tartom fejbe a határidőket. Lesz valami rendezvény a közeljövőben sulin belül?- kérdezem.

Hallgatom a magyarázatát, magamban mulattam a tényen, hogy egy kicsit törnie kellett a fejét azon, hogy mit válaszoljon. Szélesen elmosolyodtam azon amit mondott. A lovaglás nem az a tevékenység, amit az ember tisztán megúsz-
- Ha sport akkor én inkább szörfözni szeretek. Meg a baseball-t és a focit kedvelem, bár az utóbbi még nekem is durva.- vonom meg a vállam, majd eszembe jutott, hogy egy lánnyal beszélgetek a sportról.
- De hagyjuk a témát, gondolom te annyira nem vagy oda a fociért.- vonom meg a vállam. Nekem se a kedvencem, csak játszani szeretem. Gondoltam egy kicsit érdeklődök, hátha tud szörfözni. Szeretek csajokkal hullámlovast játszani, olyan kis esetlenek, mindig leesnek a szörfdeszkáról és várják a megmentőt. Aranyos.
- Szörfözni tudsz? Ha érdekel a dolog esetleg megtaníthatlak.- kacsintok rá. Úgy beszéltünk, mintha nem is ismernénk egymás szokásait. Igazából nem olyan sokat tudtunk a másikról.
- Ugye? Az egy dolog, hogy olyan karjaim vannak, mint Hulknak, de nem vagyok egy csajok álma.- mondom, majd megfeszítettem a karizmomat, hogy láthassa ahogyan dagadnak az izmaim. Hát az biztos, hogy Zoe nem azért bírja a búrám, mert jó vagyok az ágyban, vagy ilyesmi.
- Szóval akkor áll a randi egy szörfdeszka társaságában?- kacsintok rá cinkosan, majd elmosolyodtam. A randit teljesen képletesen értettem, ő is tudja, hogy nem akarok nála próbálkozni.
- És mikor lenne kedved deszkára pattanni?- teszem fel a következő kérdésem, mosolyogva.

Zoe azonnal belement a szörfözésbe, egy feltétellel. Oké, hogy jól akar kinézni, meg minden, de azért ez túlzás.
- Rendben, de amúgy mindenképp vizes leszel. Különben is le merem fogadni, hogy ázottan is jó nő vagy.- kacsintok rá, majd az arcra puszinál kicsit összevontam a szemöldököm.
- Hé, ezzel óvatosan, mert ezt akár amolyan "bejössz nekem" célzásnak is vehetném.- kacsintok rá vigyorogva.
- Nyugi nem veszem annak, tudom hol a helyem.- mosolygok rá kedvesen. Nem tehetek róla, hogy állandóan vigyorgok, én már csak ilyen vagyok.
- És mikor ejtsük meg a nemrandi randit?- kérdezem, hivatalos hangon. Reméltem, hogy nem meséli el as többi csajnak a dolgot, mert akkor mindenki rajtam akar majd szörfözni tanulni, ami nem is olyan nagy baj. Viszont ha ezek a "leckék" rendszeressé válnak, akkor minden bizonnyal elindul majd a pletykaáradat. Gyűlölöm azokat a dolgokat, amik nem igazak.
- Van kedved menni valamerre, vagy még üljünk itt húsz órát?- kérdezem összevont szemöldökkel. Tényleg mentem volna már, nem tudok ennyi ideig egy helyben maradni.
- Ígérd meg, hogy nem nagyon híreszteled ezt a mi kis... hogy mondjam.. tevékenységünket. Igen, ez a megfelelő szó. Szívesen tanítok szörfözni bárkit, de egyszerre húsz emberrel nem tudok foglalkozni.- kacsintok rá. Pedig milyen jó is lenne, egyszerre tíz csajjal a nyakamban. Elmélázva pillantottam rá, majd ismét megszólaltam
- Tudod, ha valaki látja majd erősen félre érti. Csak azért mondom, mert neked fontos, hogy milyen a híred a suliban.- kíváncsi voltam, hogy mit mondd erre.

[quote="Zoe Hamingway"]

- Jövő hétvége... egy pillanat.- mondom, s előkaptam a telefonomat, hogy megnézzem, csináltak-e nekem programot.
- Pont jò.-mondom. Ùgytűnik, hogy a csajok a hétköznapot előnyösebbnek tartják.
- Megnyugtatlak, én meg a szexi tanàr nénikre bukok.- kacsintok rá, majd megvillantottam a tökéletes mosolyomat.
- Amúgy se sokat számít, hogy bejövök-e vagy sem. Nem ismersz annyira, hogy tudd azt, meddig megyek el egy csajért. Ha akarnálak percek alatt felszednélek, de nem erőltetem meg magam. Van elég még rajtad kívűl, aki néz ki olyan jòl, mint te.- mondom neki. Soha nem titkoltam el, ha egy csajt szépnek találtam. Minek? Bár szerintem Zoe az a fajta, aki tökéletesen tisztában van ezzel.
- Amùgy, nem tudom mi történt, azt hittem az egész hetem be van táblázva. Holnap egy csajjal megyek vásárolgatni.- mondom az utlosò szòt vékony hangon.
- Valamiért mindig engem hívnak, hogy segítsek nekik ruhát nézni. Nem tagadom, ha jò féléről van szò még kifejezetten élvezem is, hogy legálisan szemügyre vehetem.- jegyzem meg, elnézve a semmibe.
- Te és az egod.- jegyzem meg fejcsòválva. Utáltam ga valaki egis. Szerintem még ez aszőke bomba se tökéletes.
- Mi van már szégyellsz is? Pedig azt hallottam, hogy a montreali pasik a legjobbak. Gondolj csak a SUM41-ra.- kacsintok rá. Gondolom fogalma sincsen ròla, hogy az mi a jò ég pedig a csajok bírják általàban.

[quote="Zoe Hamingway"]

- Nem, ez csak poén volt. Ki akarna vén szottyadt nőkkel khm...- köszörülöm meg a torkom, hogy tudja mire gondolok. Tényleg nem hiszem, hogy bárkinek lenne gusztusa a dologhoz. Már attól kirázott a hideg, hogy elképzeltem. Hát ha még csinálnám is.
- Na na, Montrealban volt egy csajom, aki talán még jobb is volt nálad.- mondom, majd rákacsintottam. Nem akartam megbántani, de igazából sokkal jobb volt, mint Zoe. A haja hosszú és fekete volt, a szemei kékek, kedves és visszafogott lány volt. Az arca nagyon finoman szólva nevezhető gyönyörűnek. Minden srác álma egy ilyen. Előrehajoltam, s adtam neki egy puszit, amolyan kiengesztelő ajándékként.
- Tudod, hogy csak vicceltem.- mondom neki megvillantva egy félmosolyt, majd vissza is másztam a helyemre.
- Nem vagyok vásárlásmániás, vagy boltkóros, de igen, odafigyelek arra, hogy jól nézzek ki. Amúgy is, én csak azért kellek, mert férfi vagyok és tőlem sokkal jobban esik egy "hú, de jó a s€gged ebben a gatyában"- féle dicséret, mint egy csajtól.- vonom meg a vállam. Azt hittem, hogy a csajok nagy része szereti magát azért szapulni, hogy egy magam fajta macsó mondhassa neki, hogy nem, te jó nő vagy.
- Nem tudom ,hogy miért nem lehet rajtatok kiigazodni. Az egyik szidja magát, hogy én az ellenkezőjét állítsam, a másik meg...- csóválom meg a fejem.
- A SUM41 az egy punk rock banda. Tudod, mint a Green Day. Csak jobb. Mindenhol nyomják őket, nem hiszem, hogy még nem hallottad. Pedig jók. Talán egyszer majd játszok neked tőlük valamit, de nem ígérem meg.- nem szeretem más bandák számait játszani, inkább azokat amiket én írtam, a haverjaimmal.
- Attól függ, néha megnézem a kínálatot, s mivel mindig egy rakat pénz van nálam, ha tetszik valami akkor megveszem. Olyankor a csajok akarják, hogy én próbálgassak, de azt semmi pénzért. Eddig egy sem tudott bekényszeríteni a fülkébe. Valószínüleg csak látni akartak póló nélkül, de ha megkérnek, akkor szívesen le veszem előttük, én nem szégyellem azt amim van. Csak ti nem vagytok elég bátrak ahhoz, hogy ilyet kérjetek.- mondom, felhúzva az egyik szemöldököm.
. Te is ilyen vagy. Úgyse mernél lekapni az egész suli előtt, mert félted a népszerűségedet.- mondom neki kajánul vigyorogva. Jó volt valakit szekálni.
- Sőt, talán még itt sem mernéd, hátha befut valaki ismerős arc.- mondom neki, majd rákacsintottam. Ha talán meg is tenné, akkor sem jelentene nekem semmit. Zoe, csak haver, bár bevallom, azért egy menetre bevállalnám, ha rajtam múlna.

Bevágódtam a volán mögé, és elindultam abban a reményben, hogy egy pohár habos kévé kíséretében elüthetek egy órácskát a hosszúnak ígérkező napomból. Útközben bömbölt a rock válogatás albumom, s mikor megszólalt a [Only admins are allowed to see this link] címet viselő szám, már kezem is járt, nem csak a szám. Hajamba bele-bele kapott a szél, s ahogy a kávézó közelébe értem, úgy parkoltam le az első adandó szabad helyre.
Beléptem a helységbe, s amikor megcsapta orrom, a jellegzetes kávéillat, halványan elmosolyodtam. A pulthoz sietem, ahol egy kedvesen rám mosolygó pultos sráccal találtam szemben magam.
-Szia. Egy Caffè Mochát kérnék.-adom le a rendelésem, mire még egy mosolyban részesít, mire én is visszamosolygok. Komolyan azt hiszi, hogy van nálam esélye? Mikor kézhez kapom a csokiszirupos expresszóm a gőzölt tejjel, tetején egy adag tejhabbal, és miután ki is fizettem az életmentő koffeinadagom, elindultam egy szabad asztal felé. Elővettem a telefonom, és elkezdtem pötyögni. Végigolvastam a sztárpletyiktől kezdve a divathírekig mindent, sőt még a politikára is volt időm, bár utóbbit a hátam közepére kívántam. Végül azon kaptam magam, hogy azt figyelem kik vannak a helységben, s magamban mindenkit kielemeztem.
Bevallom kételkedtem benne, hogy valaha olyasmi jut majd eszembe, hogy elszökhetnék. Ámbár cseppet sem átlagos családom talált volna rá módot, hogy megtaláljanak. A nagy morfondírozás közepette egyvalamire mégis rájöttem. Jobb lenne, ha elkezdenék újra társas életet élni, mert ha így haladok, maximum a porcicákkal fogok beszélgetni, akik a lakásomban tengetik a mindennapjaikat. Megráztam a fejem, és elindultam a pult felé. Még egy kávét rendeltem, ezennel elvitelre, majd bevágódtam a kocsim volánja mögé, s ismételten csak nyakamba vettem a várost.

//valamerre//

- Jaj te, tudod, hogy nem gondoltam komolyan.- kacsintok rá, majd vigasztalásképp megsimogattam az arcát.
- Nagyon kis cuki vagy, de nem látom értelmét, hogy bókolgassak neked, mert úgy is tudod, hogy jó csaj vagy.- mondom neki, majd rákacsintottam. A következő pillanatban már fel is állt, engem is felhúzva és olyat tett amire nem számítottam. Odajött, lesmárolt. Pedig a csajok igen kis gyávák ilyen téren, bár Zoe talán pont azért csinálta, hogy nem olyan, mint a többi csaj. Hát mint ne mondjak, nem is vártam mást, elég jól csinálta. De egy hozzá hasonló csajtól el is várja az ember. Persze én se akartam alul maradni, meg már minden tapasztalatot begyűjtöttem, már ami a csókolózást illeti. Ezért egy darabig nem hagytam elszakadni, de csak addig, hogy én is megmutassam neki, hogy mit tudok. Gyengéden az arcához nyúltam, bár egy kicsit mintha meg is szédültem volna ettől a csajtól. Picikét meg is bántam, hogy soha nem hajtottam rá. Ezek után... lassan visszaültünk, kaptunk egy szép kis nézőközönséget is. Az öreg nénik, akik eddig elismerő pillantásokat vetettek rám a zenei tehetségem miatt, most rosszallóan méregettek.
- Önök soha nem csináltak ilyet?- teszem fel nekik a költői kérdésemet, majd Zoe-hoz fordultam.
- Begyepesedett vén banyák.- morgom. Na, hát amire végképp nem számítottam az az, hogy még rá is kérdez, hogy milyen volt. Egy kicsit elvesztettem a magabiztosságomból, de ez teljesen normális a történtek után.
- Hát mit ne mondjak, elég jó volt.- csak ennyit tudtam kinyögni. Gyorsan kerestem valamit, ami elvonhatja a témáról a figyelmem, s nagy szerencsémre pont ekkor nyílt ki az ajtó. Egy egész jó csaj lépett be rajta, bár nem volt egy Zoe. Elismerően néztem végig rajta egy kicsit elidőzve a mell és a fenékrésznél, de hamar figyelmen kívül hagytam, mert már volt társaságom. visszafordultam Zoe-hoz, és nem töröltem le a kaján vigyort a képemről.
- Na és neked milyen volt?- kérdezem. Remélem nem kezdd el hülyéskedni, mert ezzel igen ártani lehet az önbecsülésemnek. Szeretek mindenkit levenni a lábáról.

//usernek, csak annyit, hogy ha szeretnél mással is játszani nyugodtan játsszál, mert egyszerre több játékot is folytathatsz az oldalon csak annyi a kérés, hogy tudd követni őket!//

A megjegyzésére jött a kényszer, hohy felvihogjak, meg is pròbáltam elfolytani, de hamar kirobbant belőlem a hangos kacaj. Pròbáltam legyűrni a hullámot ami rám tört, kisebb- nagyobb sikerekkel.
- Bocsánat. Nem direkt volt. Csak úgy... jött- magyarázom, majd letörölgettem a nevetéstől kibuggyant könnyeimet..
- De legalább most már azt is tudod, hogy a röhögésem rohadtul nem szexi.- jegyzem meg, egy csibészes mosollyal az arcomon. Ezt a csajok legtöbbször elragadònak tartották, de biztos voltam benne, hogy Zoe figyelmen kívül hagyja. Igazábòl kicsit zavart, hogy az ilyen dolgaimat figyelmen kívül hagyta általàban, de nem volt mit tenni sajnos... neki meg nem mondhatom el. Egy visszafogott mosollyal hallgattam, amikor összefoglalta az előbbi csòkròl a véleményét.
- Annál azért több eszem van, hogy ezt kihagyjam. Na meg ha egy làny lesnárol, mindig autòmatikusan viszonzok.- vonom meg a vállam. Legalábbis eddig így volt. Valahogy ez mrg ösztönösen jött. Vannak helyzetek, amikor csak ímmel-ámmal megyek bele a dolgokba, mert éppen nincs kedvem romantikázni. Na ez nem ilyen volt, egyből kaptam a lehetőségen. Amikor elküldött csajozni, kissé sértett hangon szòlaltam meg, de a szemeim kedvesen csillogtak.
- Nincs kedvem tenni csajoknak most gitározni akarok.- egyből az ölembe kaptam a csoda hangszerem, majd játszani kezdtem az egyik legszebb dalt, amit valaha írtam.
- You look so beautiful today...- kezdem a dalt, megint Zoe arcát figyelve. Igazábòl ez egy nagyon szerelmes dal, amit nen szò szerint szántam neki, de ha mégis azt még magamnak se vallanám be. Tristan Blacdiamond soha nem lesz szerelmes, neki mindig csak a szòrakozás fontos. Vagyis hát elvileg. Csak egy lány dobott eddig. Az amelyiknek ezeket a dalokat írtam, aztàn kiderült, hogy már egy ideje csalt is. Szòval nem bántam azt, ahogyan a dolgok alakultak.
- Na, hogy tetszett?- kérdezem szerényen, halvány mosollyal. Soha nem voltam elszállva, mindig tudja magát az embert tovább képezni. És én még messze vagyok a tökéletestől, de nagyon.
- Ez nem SUM41, tuti nem ismered ezt a dalt, mert én írtam. Még a barátaimmal jàtszttuk annak idején klubokban, imàdták Kanadàban.- jegyzem meg, csak ùgy érdekességként. Biztosan nem kell neki magyaràznom, hogy a zene az életem.
- Illik rád, legalábbis az első sor mindenképp. Ma is gyönyörű vagy, mint mindig.- jegyzem meg neki kedvesen. Zoe tipikusan az a làny, akire annyira illik a szöveg, mintha neki írtam volna. Sok ilyen van. Nem tudtam mit fog válaszolni, csak lehajtottam a fejem egy kicsit, a kék pòlòmat nézegettem.
- Miért akartad, hogy odamenjek?- nézek fel rá, majd a fejemmel a másik lány felé böktem, de csak diszkréten. A mélybarna tekintetemmel megperzseltem, s nem engedtem el az övét, míg nem vàlaszolt.
// A [Only admins are allowed to see this link]/ /

- Köszi. Nem ez a legszebb, ezeket annak a lánynak írtam mind, akibe tényleg bele voltam zúgva. Eddig csak egy ilyen volt, de az is dobott. Azóta fektetem meg csak a csajokat és dobom őket, mert nem akarok szerelmes lenni és megint koppanni.- magyarázom neki a dolgaimat. Igazából, ez nem volt olyan nagyon igaz, mert már előtte is játszadoztam egy kicsit. Mindig több vasat tartottam egy tűzben, de ez egy idő után elmúlik. Amikor érvelni kezdett a kezeimmel rátámaszkodtam az asztalra és egy kicsit közelebb hajoltam, hogy rendesen hallhassam. Szerencsémre, a szájról olvasás az igazán megy, ezért azt az apró szócskát is le tudtam olvasni, amit nem hallottam. És most én kezdtem őt győzködni a dolgokról.
- Először is... pont azért nem hagylak itt mert a barátom vagy. Másodszor. Honnan tudod, hogy nem jelentesz nekem már régóta többet? Lehet, hogy csak nem mutatom ki. Harmadszor. Nem rajtam múlik, hogy lesz-e esetleg köztünk valami. Negyedszer. A csaj pont csak egy éjszakára vágyna, s lehet, hogy nekem ebből elegem lett és többet akarok esetleg valakitől. Amire szerintem pont nem ő alkalmas.- mondom neki. Láttam, hogyan tette a szépet a pincér srácnak, gondolom ha lenne pasija, akkor is ezt csinálná.
- Na meg ott van a másik, hogy ha van valakije, ami alatt nőt-férfit-állatot értek, akkor rám se fog nézni, ha mégis akkor egy lotyó. Nekem meg olyan nem kell, köszönöm szépen.- mosolyodok el, majd még közelebb hajoltam.
- Az is lehet, hogy éppen te kellesz, csak nem merem elmondani.- mondom, majd kuncogni kezdtem. Valamilyen szinten igaz volt, mert Zoe soha semmilyen jelet nem adott, ezért békén is hagytam. Nem rajtam múlt a dolog. De azt is tudtam, hogy most se rajtam múlik, mert én akármikor belemennék vele egy hosszabb kapcsolatba. És a hosszabbat nem a két hónapra értem. Talán évekre. Biztosan képes lennék elkötelezni magam. Hiszen van itt sok jó nő, de Zoe-ból csak egy. És ezt azért gondolom, mert egyetlen lánnyal volt csak ilyen jó a kapcsolatom, pont azért, mert nem akart tőlem semmit.
- Mit szólnál még egy csókhoz?- kérdezem, de csak azért, hogy fel legyen rá készülve. Nem vártam meg a válaszát, még közelebb hajoltam, s megint megcsókoltam. Ismét mindent bevetettem, bár ez nem volt olyan finomkodó, mint az előző. Ez már jóval tüzesebb volt.
- Ha meg akarsz pofozni nyugodtan, elvégre most akaratomon belül hatoltam be az intim szférádba.- mondom neki, miután elszakadtam tőle. Bár az a tipikus férfi mosolyt nem lehetett letörölni a képemről. Vártam, hogy mondjon valamit, de mivel nem szólalt meg és láthatólag zavarban volt, nekem kellett mondanom valamit.
- Amint mondtam, nem vágyok kalandra kis csillag és nem rajtam múlik, hogy mi lesz ebből.- mondom neki, s így is éreztem. Most már kezdett bennem feléledni a vadász, de nem akartam elszúrni. Nem, ezt nem fogom. Zoe-t nem csak megdönteni akarom, sőt biztosan nagyon meg is bántanám vele, ha csak ez lenne a tervem. Nagyot csalódna bennem, amit nem akarok.
- Amúgy szerintem a szörfözésnél meg fogsz lepődni. Nem csak ez az egy tetkóm van ám.- mosolygok rá sejtelmesen. Volt még két másik, azok is elég nagyok. Nem is tudom, hogy melyik volt a legfájdalmasabb. Talán amit a combomra csináltak. Ott le kellett fogni, mert szétzúztam volna valamit. Kicsit elmosolyodtam az emlékre. A bandámból a négy srác próbált vissza tartani, de azért elég nagy darab vagyok. Hozzáteszem azt is, hogy David meg egy alacsony, vékony fiú. Én meg azért elég erős voltam, Chuckot simán elbírtam, pedig nem volt öt kiló. Mindig felemeltem és megpörgettem, vagy pofoztuk egymást, meg hülyeségből verekedtünk.
- Bocsi a hallgatásért, csak eszembe jutott, hogy milyen is volt Montrelálban.- magyarázom.